4. fejezet
Patrick
"A család az első, ezt vésd az eszedbe. A húgod biztonsága a legfontosabb, meg kell őt védened."- apám szavai visszhangzottak a fejemben, miközben csak álltam a szoba közepén, és a szőnyeget bámultam. Nem lehet. Ha Ő is idetart, akkor tudják. Akkor tudnak mindenről és nekünk végünk van. Nem vagyunk még itt sem biztonságban, de nemtudom, hogy hová mehetnénk. A lovagrendhez sem fordulhatok, mert akkor ők is megtudnák, hogy milyen erő van Beth kezében. Jelen pillanatban tanácstalan vagyok. Szép. Én aki mindig tudtam, mit kell cselekedni, és hogyan most itt áll egy szál alsógatyában Su előtt és bámul ki a fejéből.
-Mikor ér ide?-emeltem rá a tekintetem.
-Talán két nap. Ma vagy holnap még biztos nem.-szegte fel a fejét. Szeméből eltűnt a félelem, helyette elszántság vette át a helyét. -Szólnunk kellene a Rendnek. Te is tudod.
-Nem-zártam le a vitát, egyetlen határozott szóval, talán a kelleténél hangosabban.-Lehet, hogy apám is tag volt, de pont ő figyelmeztetett, hogy milyen veszélyes lenne értesíteni őket Beth-ről. Ezt meg kell értened. Nem kockáztathatok. Majd én megvédem. Vagyok annyira erős-kacsintottam rá Suzy-ra, aki hátat fordított és kisétált.
Daniel
Nemértem mit művel. Miért olyan sietős neki, hogy mágiához forduljon? Ebben a tempóban odaért volna mondjuk két és fél nap múlva. Valami itt nem tiszta, csak még nem tudom, hogy mi. Értem, hogy egy fiú nyomában van, és láttam egy lányt is vele, de nem volt tiszta a kép, mintha víz alatt lenne. Na mindegy. Ők ketten valamilyen kapcsolatban vannak. Ez is világos. De minek kell Ericnek ez a két angyal? Hamarosan úgyis kiderül. Ő mágiával odaér a völgy szájához egy pillanat alatt, de a hegyeket neki is meg kell másznia. Ebből a szemszögből nézve talán előnyre tehetek szert. Figyelmeztetnem kell őket. Érdekesnek ígérkezik ez az ügy, és éppen nincs jobb dolgom. A Rend úgyis keres, nem baj az ha eltűnök pár napra.
Néztem egy felhő mögül, ahogy nekikészül a szertartásnak. Felülről nemtudtam mindent kivenni, de ott kellett maradnom, mert csak így láthattam meg az úti célját. Nagy reccsenés-ropogás hallatszott, felizzott valami tűz, és a véreb helyén már csak sűrű, fekete füst gomolygott. Rákoncentráltam és megláttam a pontos helyet. Azonnal útnak indultam. Hosszas repülés lesz az tuti. Meglátjuk megéri-e.
egynapi folyamatos repülésbe került, míg megláttam a völgyben lévő kis házat. Balról hangokat hallottam, és két alakot pillantottam meg felém repülni. A fiú akit keresek, szőke nyúlánk, izmos gyereknek tűnt és a szeme úgy izzot mint a parázs. Hm tehát elemirányító. Ritka az ilyen meg kell hagyni. Illetve egy lány. Egy gyönyörű lány. Szárnyai kecsesen íveltek a levegőben, csak úgy ragyogott az arca a mosolyától. És a szeme. A zöld egy olyan árnyalata amit még sosem láttam eddig. Hirtelen lég szomjam lett, és integettem nekik h szálljunk le, beszélni. Már ha képes leszek megszólalni. Najó emiatt nem aggódom. Egyenesen leereszkedtem a földre, és figyeltem ahogy a magas szőke srác felettem köröz majd leszáll. A lány még fennt volt, de mos hirtelen kiegyenesítette függőlegesbe a szárnyait és zuhanni kezdett. Három méterrel a talaj felett aztán hirtelen kitárta azokat és féltérdre érkezett, egyik kezével támaszkodva. Felállt, visszahívta szárnyait, amik színek ezreiben tündököltek. Általában az angyalszárnyak a személytől függnek árnyalatukban. Nem élénken más színűek csak ha megcsillan rajtuk a fény észre lehet venni a különbségeket. Én sokat láttam már de olyat ami mint a szivárvány osztja a színeket még nem. Érdekes ez a lány. Vajon mire képes? A szőke herceg engem nézett meredten. Szerintem ha ölni lehetne a tekintettel már holtan rogynék össze, milyen szerencse, hogy nem ilyen fából faragtak.
-Hali, a nevem Daniel. Pont titeket kerestelek.
-A Lovagrend tőre van a karodon. Egy vagy közülük?- nézett rám rideg szemekkel. Én pedig gúnyos mosolyra húztam a számat.
-Azokra az idiótákra gondolsz, akik magukat is képtelenek megvédeni nemhogy az ártatlanokat?- Nem nem vagyok tag. Már régóta nem. Kiléptem-vontam vállat.
-Patrick említette már a Rendet, és nem hangzott úgy mintha csak úgy kilehetne lépni belőle-mosolygott rám a lány. Ő is szőke volt, dús, hosszú hajába belekapott a szellő és táncoltatta. Átlátott rajtam.
-Nem is lehet, hölgyem-néztem rá pimaszul.-mindennek megvan az ára, de van ami megéri azt a bizonyos árat. Számomra a szabadság ilyen.
-Mi volt az ára?-kíváncsi szemét rám emelte, mit sem törődve a srác rosszalló tekintetével.
-Ez legyen az én titkom, még a neveteket sem tudom, pedig én már bemutatkoztam. Szóval hölgyem, szabadna a nevét?
-Nem ,nem szabad. Amíg meg nem tudom, hogy mit akarsz tőlünk. Azt mondtad minket kerestél. Miért?-szólt bele újra a magas srác.
-Nyugi van szőke herceg, nem akarlak bántani titeket, csupán figyelmeztetni jöttem. Közelít felétek valami, amivel nemtudtok egyedül elbánni. Gondoltam beugrom, hátha kell a segítség.
Szőke herceg komoran bámult az arcomba, míg a lány elképedve állt.
-Pat, miről beszél?-kérdezte a srácot kétkedve.
-Arról beszélek, hogy A Pokolkutya titeket keres, és erre tart, már a völgyben van.
-A mi..?
Na itt nagyot néztem, gyanús volt, hogy ilyen tudatlan. Ebben a korban a világunkról már minden angyal tud mindent. Lehet csak elaludt amikor erről volt szó.
-Oké vázolom, röviden tömören. Egy bazi nagy kutya ami pár pillanat alatt széttép, bár az emberi alakja sem sokkal kedvesebb. Egy szörny, egy gyilkos, egy bosszút esküdött, hidegvérű bestia, amit kénkőszag leng körül és Lilith egyszemélyes hadserege.
A lány elgondolkodott. A srác kussban állt a helyén még mindig engem méregetve.
-Akkor mit javasolsz? Vegyünk egy kilós kutyakekszet vagy inkább csontot dobáljunk neki?-nézett rám kiváncsian a csaj.
-Menekülnötök kell. Ráadásul minél hamarabb. Repülni tudtok, hamar el tudnátok tűnni.
-Nem futok el minden nehézség elől, csak mert egy mitugrász azt mondja.-nézett rám gúnyosan a srác.
-Ha itt maradtok, meghaltok.-vontam vállat és a ház felé indultam.-Rohadt éhes vagyok, remélem van valami kajátok.
Elisabeth
Volt valami nyugtalanító ebben a Danielben, mint akinek súlyos titkai vannak, de per pillanat Patre haragudtam, mert úgytűnik tudott mindenről. Hogy mi és ki jön errefelé. Attól még, hogy elrepülünk nem oldunk meg semmit, illetve nem hagyom hátra egyedül Susanne-t sem. Vetettem egy rosszalló pillantást Pat felé majd én is a házhoz indultam. Be vallom nem bíztam Danielben. De úgy döntöttem kap egy esélyt. Nincs más választásunk, ha igaz amit mond, márpedig úgytűnik, akkor minden segítségre szükségünk lesz. Vendégünk éppen a hűtőből halászta ki a maradék kaját és falni kezdett. Úgytűnik rég nem ehetett. Leültem vele szemben és szemügyre vettem. Fekete haj, rosszfiús arc, tengerkék szemek. Oké, jó pasi volt. Szürke póló volt rajta, fekete nadrággal. Jól nézett ki, de tényleg. Csakhogy nem varázsol el egy szempár, meg egy csinos arc. Nem fog megtéveszteni.
-És hogyan akarsz Te segíteni nekünk?-tettem fel a kézenfekvő kérdést.
-Megölöm.-tette le a villát és a poharáért nyúlt. Nagyott húzott belőle majd a száját a kézfejével törölte le, végig le sem véve rólam a szemét.
-Ha ilyen egyszerű ez a számodra, hogy-hogy nem tetted meg már hamarabb is?
-Angyalom, nem olyan egyszerű megtalálni valakit, vagy valamit, és ha céljai vannak nem árt megtudni a célokat ahhoz hogy megtudd kiáll valójában a háttérben és mozgatja a szálakat.-kacsintott rám szemtelenül egy mosoly kíséretében.
-Miért segítenél nekünk?-tettem fel az egyértelmű kérdést.
-Épp nincs jobb dolgom. Plusz..érdekesnek tűnsz.-hajolt közelebb hozzám, de álltam a tekintetét. A szobába Patrick lépett be megtörve a beszélgetésünket.
-Oké maradhatsz és segíthetsz nekünk. El kell mostanság a segítség.-nyújtott neki kezet-a nevem Patrick.Ő pedig a húgom Elisabeth.
Daniel felém nyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Valami történt. Daniel szeme, az a tengerkék szeme hirtelen sárgán kezdett izzani majd pirosra váltott. Hihetetlen látvány volt. Nemtudtam mi történik. Hirtelen véget is ért és elrántotta a kezét.
-Most ha nem haragszotok meg, kimegyek, láttam egy szép nagy tavat. Esetleg megmártózom benne.
De mielőtt kiment volna, Su rohant be tigrisalakban az ajtón, szőre tiszta mocsok és sár volt. Átalakult emberré felmérte a helyzetet, majd Patre nézett.
-Itt van. Hamarabb, mint gondoltam. Már nemtudunk elmenekülni. Én biztos nem. De ti még igen. elterelem a figyelmét, és ti elrepültök.
-hó-hó, nyugi tigris-szólt Daniel.-Nem megy senki sehova. Elbánunk vele, had jöjjön csak. Úgyis van egy kis elszámolnivalóm vele.-arcán a határozottság, régi sérelmek, titkok és halálos düh nyomait lehetett észrevenni, de csak egy pillanatig. Ez a fiú tényleg képes lenne ölni. De vajon sikerül is legyőznünk ezt a fenevadat? És vajon mért keres bennünket?
"A család az első, ezt vésd az eszedbe. A húgod biztonsága a legfontosabb, meg kell őt védened."- apám szavai visszhangzottak a fejemben, miközben csak álltam a szoba közepén, és a szőnyeget bámultam. Nem lehet. Ha Ő is idetart, akkor tudják. Akkor tudnak mindenről és nekünk végünk van. Nem vagyunk még itt sem biztonságban, de nemtudom, hogy hová mehetnénk. A lovagrendhez sem fordulhatok, mert akkor ők is megtudnák, hogy milyen erő van Beth kezében. Jelen pillanatban tanácstalan vagyok. Szép. Én aki mindig tudtam, mit kell cselekedni, és hogyan most itt áll egy szál alsógatyában Su előtt és bámul ki a fejéből.
-Mikor ér ide?-emeltem rá a tekintetem.
-Talán két nap. Ma vagy holnap még biztos nem.-szegte fel a fejét. Szeméből eltűnt a félelem, helyette elszántság vette át a helyét. -Szólnunk kellene a Rendnek. Te is tudod.
-Nem-zártam le a vitát, egyetlen határozott szóval, talán a kelleténél hangosabban.-Lehet, hogy apám is tag volt, de pont ő figyelmeztetett, hogy milyen veszélyes lenne értesíteni őket Beth-ről. Ezt meg kell értened. Nem kockáztathatok. Majd én megvédem. Vagyok annyira erős-kacsintottam rá Suzy-ra, aki hátat fordított és kisétált.
Daniel
Nemértem mit művel. Miért olyan sietős neki, hogy mágiához forduljon? Ebben a tempóban odaért volna mondjuk két és fél nap múlva. Valami itt nem tiszta, csak még nem tudom, hogy mi. Értem, hogy egy fiú nyomában van, és láttam egy lányt is vele, de nem volt tiszta a kép, mintha víz alatt lenne. Na mindegy. Ők ketten valamilyen kapcsolatban vannak. Ez is világos. De minek kell Ericnek ez a két angyal? Hamarosan úgyis kiderül. Ő mágiával odaér a völgy szájához egy pillanat alatt, de a hegyeket neki is meg kell másznia. Ebből a szemszögből nézve talán előnyre tehetek szert. Figyelmeztetnem kell őket. Érdekesnek ígérkezik ez az ügy, és éppen nincs jobb dolgom. A Rend úgyis keres, nem baj az ha eltűnök pár napra.
Néztem egy felhő mögül, ahogy nekikészül a szertartásnak. Felülről nemtudtam mindent kivenni, de ott kellett maradnom, mert csak így láthattam meg az úti célját. Nagy reccsenés-ropogás hallatszott, felizzott valami tűz, és a véreb helyén már csak sűrű, fekete füst gomolygott. Rákoncentráltam és megláttam a pontos helyet. Azonnal útnak indultam. Hosszas repülés lesz az tuti. Meglátjuk megéri-e.
egynapi folyamatos repülésbe került, míg megláttam a völgyben lévő kis házat. Balról hangokat hallottam, és két alakot pillantottam meg felém repülni. A fiú akit keresek, szőke nyúlánk, izmos gyereknek tűnt és a szeme úgy izzot mint a parázs. Hm tehát elemirányító. Ritka az ilyen meg kell hagyni. Illetve egy lány. Egy gyönyörű lány. Szárnyai kecsesen íveltek a levegőben, csak úgy ragyogott az arca a mosolyától. És a szeme. A zöld egy olyan árnyalata amit még sosem láttam eddig. Hirtelen lég szomjam lett, és integettem nekik h szálljunk le, beszélni. Már ha képes leszek megszólalni. Najó emiatt nem aggódom. Egyenesen leereszkedtem a földre, és figyeltem ahogy a magas szőke srác felettem köröz majd leszáll. A lány még fennt volt, de mos hirtelen kiegyenesítette függőlegesbe a szárnyait és zuhanni kezdett. Három méterrel a talaj felett aztán hirtelen kitárta azokat és féltérdre érkezett, egyik kezével támaszkodva. Felállt, visszahívta szárnyait, amik színek ezreiben tündököltek. Általában az angyalszárnyak a személytől függnek árnyalatukban. Nem élénken más színűek csak ha megcsillan rajtuk a fény észre lehet venni a különbségeket. Én sokat láttam már de olyat ami mint a szivárvány osztja a színeket még nem. Érdekes ez a lány. Vajon mire képes? A szőke herceg engem nézett meredten. Szerintem ha ölni lehetne a tekintettel már holtan rogynék össze, milyen szerencse, hogy nem ilyen fából faragtak.
-Hali, a nevem Daniel. Pont titeket kerestelek.
-A Lovagrend tőre van a karodon. Egy vagy közülük?- nézett rám rideg szemekkel. Én pedig gúnyos mosolyra húztam a számat.
-Azokra az idiótákra gondolsz, akik magukat is képtelenek megvédeni nemhogy az ártatlanokat?- Nem nem vagyok tag. Már régóta nem. Kiléptem-vontam vállat.
-Patrick említette már a Rendet, és nem hangzott úgy mintha csak úgy kilehetne lépni belőle-mosolygott rám a lány. Ő is szőke volt, dús, hosszú hajába belekapott a szellő és táncoltatta. Átlátott rajtam.
-Nem is lehet, hölgyem-néztem rá pimaszul.-mindennek megvan az ára, de van ami megéri azt a bizonyos árat. Számomra a szabadság ilyen.
-Mi volt az ára?-kíváncsi szemét rám emelte, mit sem törődve a srác rosszalló tekintetével.
-Ez legyen az én titkom, még a neveteket sem tudom, pedig én már bemutatkoztam. Szóval hölgyem, szabadna a nevét?
-Nem ,nem szabad. Amíg meg nem tudom, hogy mit akarsz tőlünk. Azt mondtad minket kerestél. Miért?-szólt bele újra a magas srác.
-Nyugi van szőke herceg, nem akarlak bántani titeket, csupán figyelmeztetni jöttem. Közelít felétek valami, amivel nemtudtok egyedül elbánni. Gondoltam beugrom, hátha kell a segítség.
Szőke herceg komoran bámult az arcomba, míg a lány elképedve állt.
-Pat, miről beszél?-kérdezte a srácot kétkedve.
-Arról beszélek, hogy A Pokolkutya titeket keres, és erre tart, már a völgyben van.
-A mi..?
Na itt nagyot néztem, gyanús volt, hogy ilyen tudatlan. Ebben a korban a világunkról már minden angyal tud mindent. Lehet csak elaludt amikor erről volt szó.
-Oké vázolom, röviden tömören. Egy bazi nagy kutya ami pár pillanat alatt széttép, bár az emberi alakja sem sokkal kedvesebb. Egy szörny, egy gyilkos, egy bosszút esküdött, hidegvérű bestia, amit kénkőszag leng körül és Lilith egyszemélyes hadserege.
A lány elgondolkodott. A srác kussban állt a helyén még mindig engem méregetve.
-Akkor mit javasolsz? Vegyünk egy kilós kutyakekszet vagy inkább csontot dobáljunk neki?-nézett rám kiváncsian a csaj.
-Menekülnötök kell. Ráadásul minél hamarabb. Repülni tudtok, hamar el tudnátok tűnni.
-Nem futok el minden nehézség elől, csak mert egy mitugrász azt mondja.-nézett rám gúnyosan a srác.
-Ha itt maradtok, meghaltok.-vontam vállat és a ház felé indultam.-Rohadt éhes vagyok, remélem van valami kajátok.
Elisabeth
Volt valami nyugtalanító ebben a Danielben, mint akinek súlyos titkai vannak, de per pillanat Patre haragudtam, mert úgytűnik tudott mindenről. Hogy mi és ki jön errefelé. Attól még, hogy elrepülünk nem oldunk meg semmit, illetve nem hagyom hátra egyedül Susanne-t sem. Vetettem egy rosszalló pillantást Pat felé majd én is a házhoz indultam. Be vallom nem bíztam Danielben. De úgy döntöttem kap egy esélyt. Nincs más választásunk, ha igaz amit mond, márpedig úgytűnik, akkor minden segítségre szükségünk lesz. Vendégünk éppen a hűtőből halászta ki a maradék kaját és falni kezdett. Úgytűnik rég nem ehetett. Leültem vele szemben és szemügyre vettem. Fekete haj, rosszfiús arc, tengerkék szemek. Oké, jó pasi volt. Szürke póló volt rajta, fekete nadrággal. Jól nézett ki, de tényleg. Csakhogy nem varázsol el egy szempár, meg egy csinos arc. Nem fog megtéveszteni.
-És hogyan akarsz Te segíteni nekünk?-tettem fel a kézenfekvő kérdést.
-Megölöm.-tette le a villát és a poharáért nyúlt. Nagyott húzott belőle majd a száját a kézfejével törölte le, végig le sem véve rólam a szemét.
-Ha ilyen egyszerű ez a számodra, hogy-hogy nem tetted meg már hamarabb is?
-Angyalom, nem olyan egyszerű megtalálni valakit, vagy valamit, és ha céljai vannak nem árt megtudni a célokat ahhoz hogy megtudd kiáll valójában a háttérben és mozgatja a szálakat.-kacsintott rám szemtelenül egy mosoly kíséretében.
-Miért segítenél nekünk?-tettem fel az egyértelmű kérdést.
-Épp nincs jobb dolgom. Plusz..érdekesnek tűnsz.-hajolt közelebb hozzám, de álltam a tekintetét. A szobába Patrick lépett be megtörve a beszélgetésünket.
-Oké maradhatsz és segíthetsz nekünk. El kell mostanság a segítség.-nyújtott neki kezet-a nevem Patrick.Ő pedig a húgom Elisabeth.
Daniel felém nyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Valami történt. Daniel szeme, az a tengerkék szeme hirtelen sárgán kezdett izzani majd pirosra váltott. Hihetetlen látvány volt. Nemtudtam mi történik. Hirtelen véget is ért és elrántotta a kezét.
-Most ha nem haragszotok meg, kimegyek, láttam egy szép nagy tavat. Esetleg megmártózom benne.
De mielőtt kiment volna, Su rohant be tigrisalakban az ajtón, szőre tiszta mocsok és sár volt. Átalakult emberré felmérte a helyzetet, majd Patre nézett.
-Itt van. Hamarabb, mint gondoltam. Már nemtudunk elmenekülni. Én biztos nem. De ti még igen. elterelem a figyelmét, és ti elrepültök.
-hó-hó, nyugi tigris-szólt Daniel.-Nem megy senki sehova. Elbánunk vele, had jöjjön csak. Úgyis van egy kis elszámolnivalóm vele.-arcán a határozottság, régi sérelmek, titkok és halálos düh nyomait lehetett észrevenni, de csak egy pillanatig. Ez a fiú tényleg képes lenne ölni. De vajon sikerül is legyőznünk ezt a fenevadat? És vajon mért keres bennünket?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése