6.Fejezet
Sivár, kopár forróság mindenhol. A föld megrepedezett, mintha évszázadok óta szárazság sújtaná, de én tudom az igazat. Mindezt én tettem, egyetlen röpke pillanat alatt mindent tűzbe borítottam, mert nem tudtam gátat vetni a lángoknak. Nem voltam ura önmagamnak. Kétségbeesetten emeltem fel a kezeimet, hátha mégis sikerül eloltanom, de képtelen voltam rá. Felfordítottam az arcomat és üvöltöttem. Ebben a pillanatban ébredtem fel, mert valaki a vállamat fogva próbált felébreszteni. Mikor kinyitottam a szemeimet, egy kék mélységgel találtam szembe magam. Daniel volt az aki leszorította a vállaimat, miközben ott terpeszkedtek a szárnyaim alattam és próbáltak kijutni, a nyomokból ítélve igen erősen csapkodhattam velük. Hát igen..Ilyenek ezek az álmok. Na térjünk már észhez! Vettem egy nagyon mély levegőt, visszahívtam a szárnyaimat és felültem az ágyban, miközben a srác leült az ágyam szélére. -Rémálmok? - kérdezte tőlem együttérző tekintettel. Őszintén szólva, nem tudom, hogy menn