3. fejezet
Eric
Érzem a szagát. Több ezer közül is megismerném. A nyomomban van. Sebaj annál jobb. Legalább végezhetek vele. De most nem ő az elsődleges feladatom. Meg kell találnom a testvéreket. Szerencse, hogy manapság virtuálisan minden megtalálható. A házvételektől kezdve, a kórházi ellátásokig minden. Ostobák, nemtudják még mi közelít. Értelmetlen elbújniuk. Úgyis megtalálom őket, és ha nem működnek együtt szétszaggatom a testüket a fogaimmal. Hm melyikükkel kezdjem? Kivel kéne végignézetni a másik halálát? Vicsorgó, hörgő nevetés hagyta el a számat. Ebben az alakomban túl feltűnő vagyok, és egy kis időre elkéne tűnnöm, míg megtalálom őket. A bosszú miatt várnom kell. Kétlábra ágaskodtam és levettem, kutyabőrömet. Fekete bőrdzsekiben, egy fehér pólóban, fekete nadrágban és bakancsban folytattam utamat. Emberként. Amilyennek anyám megszült. Az anyám. Aki kidobott az első kukába amint rájött mi vagyok. Keserű mosolyra húztam a számat. De sebaj. Nemsokára mindenkin bosszút állok. A kis repkedő bohóc és a testvérek lesznek az elsők..
Suzy
Ooooké. Ez nem jelent túl sok jót. Patrick kivan bukva. Nagyon. Eli több elemet is tud irányítani. Ez tényleg durva. Sok ez neki így egyből. Épphogy felépül újabb sokk éri. Bár egész jól viseli. Itt ül kint dúdolgat, miközben Patrick jobbról balra és balról jobbra sétálgat. Komolyan leállhatna. Kicsit már idegesítő. Eli és ő nekem olyanok, mint a második családom. Az alakváltók nem öröklés útján válnak azzá amik, úgyhogy a szüleim nemtudnak róla. Patrick is csak azért tudja mert ott volt az első átváltozásomnál. Beleborzongok az emlékbe. Egy fejrázással elhessegetem és felállok.
-Oké, amíg Pat sáncot ás mi elmehetnénk egyet úszni. Mit szólsz Eli? - néztem a barátnőmre kedvesen. Rám nézett és széles mosolyra húzódott a szája.
-Az nagyon jó lenne. Majd igyekszem nem befagyasztani a tavat. Bár ki is tudom olvasztani, szóval mindegy. Az utolsó mondatnál vállba veregette tágranyílt szemű testvérét. Még most is húzza az agyát. Hát ők mindig is ilyenek voltak. Eli belémkarolt és elindultunk a tó felé. Épp naplemente volt,a tó tükre narancssárgra és vörösre váltott. Órákig úszhattunk, már a csillagok foglalták el koromsötét égboltot. Leültünk a partra és láttam, hogy Eli kérdezne valamit, de nemtudja, hogy kezdjen bele.
-Na kivele, miaz?-adtam meg neki a lökést.
-Hogy..és mikor történt veled az ami?
Tudtam, hogy eljön ez a kérdés és már régóta tervezgetem, hogyan fogom elmondani neki. Ígyhát nagy levegőt vettem és belekezdtem a dologba
-8 éves voltam. Akkor már barátnők voltunk. Éppen hozzád akartam átmenni, de csak Patrick volt otthon. Meleg idő volt, valami 30 fok biztos volt. Csináltunk limonádét és rád vártunk, közben beszélgettünk. Egyszer csak rosszul lettem. Hirtelen belázasodtam. Pat nem mert elengedni egyedül, úgyhogy felajánlotta, hogy maradjak még és bevetette nekem a kanapétokat. Rázott a láz, nagyon rosszul voltam.-itt elakadtam mert fájdalmas emlékek törtek rám.-Aztán eltörtek a csontjaim. Sikoltoztam, vergődtem. A testvéred fogott le. Ő sem és én sem tudtam, mi történik velem. Láttam a szemében az elborzadást ahogy rámnézett. Lenéztem a testemre, ami már nem az én testem volt. Pokoli kín volt. Átváltoztam. Patrick riadtan nézett engem, én pedig annyira megijedtem önmagamtól, hogy tépni kezdtem a tigriskarmaimmal a bőrömet. Azthittem elveszítem magamat. Aztán-könnycsepp gördült végig az arcomon. De gyorsan letöröltem.-Patrick, odajött a tigris énemhez, és beletúrt a bundámba. Azt mondta, hogy hagyjam abba, mert csak ártok magamnak. Véreztem, de nem érdekelt. Összekuporodtam és visszaalakultam. Sírtam, zokogtam, féltem. De a tesód mellettem volt. És később is. Segített megtanulni uralni ezt az erőt. Én pedig nemtudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen.-Mosollyal az arcomon néztem Elire, aki a tó tükrét nézte elgondolkodva. Majd felém fordult és átölelt.
-Elmondhattad volna. Tudod nagyon jól, hogy mindig melletted álltam.-tudtam. Nála jobb barátnőt keresve sem találhatnék. Örülök, hogy van nekem.
-Tudom, de féltem, hogy akkor, ha megtudnád ezt.. eltaszítanál magadtól és félnél tőlem. Ezért tartottam titokban és ezért örültem annak amikor Patrick egynap beavatott ebbe az angyalos dologba, mert az azt jelentette, hogy egy nap elmondhatom neked azt, hogy mi is vagyok valójában.
Mindketten hátrafeküdtünk és néztük a csillagokat. Kis idő múlva lépéseket hallottunk. Odanéztem.
-Ideje bemenni ,nem gondoljátok?-Pat felemelt szemöldökkel mustrált minket.- Még a végén megtetszetek valaminek a Tóból és beránt titeket. Csináltam vacsit gyertek együnk valamit.-Már mosolygott, úgy tűnt összeszedte magát.
-Te? Főztél? Atyavilág!..-pattant fel Eli és a ház felé vettük az irány mindannyian. Oké Pat nemnagyon tud főzni, de amit tudott megtett , ezért dicséretet érdemel. De tényleg. Bár nemhiszem, hogy túl sokan esznek szalonnás rántottát vacsorára. Na mindegy. Már csak aludni szeretnék, egy ilyen nap után mindannyiunkra ráfér. Holnap úgyis repülés órák következnek, ami érdekesnek ígérkezik. Bementem a szobámba és átöltöztem pizsibe. Tudni kell rólam, hogy az alakváltás mellé hozzátartozik az is, hogy az érzékeim nagyon kifinomultak, még ember alakban is. Így lehetett az is, hogy megéreztem azt a kénkőszagot, ami összetéveszthetetlen bármi mással. Kirontottam a szobából, benyitottam Patrickhez. Szegény rendesen megijedt, egy szál alsógatyában ült az ágyán és egy képet nézett. Amint beléptem az ágyra rakta lefedve és rám nézett. Ijedt tekintetemre egyből fölpattant.
-Mi történt Su?
-Közeleg. Már nincs messze. Éreztem a szagát. El kell mennünk innen Pat. A Bestia közelít.
Érzem a szagát. Több ezer közül is megismerném. A nyomomban van. Sebaj annál jobb. Legalább végezhetek vele. De most nem ő az elsődleges feladatom. Meg kell találnom a testvéreket. Szerencse, hogy manapság virtuálisan minden megtalálható. A házvételektől kezdve, a kórházi ellátásokig minden. Ostobák, nemtudják még mi közelít. Értelmetlen elbújniuk. Úgyis megtalálom őket, és ha nem működnek együtt szétszaggatom a testüket a fogaimmal. Hm melyikükkel kezdjem? Kivel kéne végignézetni a másik halálát? Vicsorgó, hörgő nevetés hagyta el a számat. Ebben az alakomban túl feltűnő vagyok, és egy kis időre elkéne tűnnöm, míg megtalálom őket. A bosszú miatt várnom kell. Kétlábra ágaskodtam és levettem, kutyabőrömet. Fekete bőrdzsekiben, egy fehér pólóban, fekete nadrágban és bakancsban folytattam utamat. Emberként. Amilyennek anyám megszült. Az anyám. Aki kidobott az első kukába amint rájött mi vagyok. Keserű mosolyra húztam a számat. De sebaj. Nemsokára mindenkin bosszút állok. A kis repkedő bohóc és a testvérek lesznek az elsők..
Suzy
Ooooké. Ez nem jelent túl sok jót. Patrick kivan bukva. Nagyon. Eli több elemet is tud irányítani. Ez tényleg durva. Sok ez neki így egyből. Épphogy felépül újabb sokk éri. Bár egész jól viseli. Itt ül kint dúdolgat, miközben Patrick jobbról balra és balról jobbra sétálgat. Komolyan leállhatna. Kicsit már idegesítő. Eli és ő nekem olyanok, mint a második családom. Az alakváltók nem öröklés útján válnak azzá amik, úgyhogy a szüleim nemtudnak róla. Patrick is csak azért tudja mert ott volt az első átváltozásomnál. Beleborzongok az emlékbe. Egy fejrázással elhessegetem és felállok.
-Oké, amíg Pat sáncot ás mi elmehetnénk egyet úszni. Mit szólsz Eli? - néztem a barátnőmre kedvesen. Rám nézett és széles mosolyra húzódott a szája.
-Az nagyon jó lenne. Majd igyekszem nem befagyasztani a tavat. Bár ki is tudom olvasztani, szóval mindegy. Az utolsó mondatnál vállba veregette tágranyílt szemű testvérét. Még most is húzza az agyát. Hát ők mindig is ilyenek voltak. Eli belémkarolt és elindultunk a tó felé. Épp naplemente volt,a tó tükre narancssárgra és vörösre váltott. Órákig úszhattunk, már a csillagok foglalták el koromsötét égboltot. Leültünk a partra és láttam, hogy Eli kérdezne valamit, de nemtudja, hogy kezdjen bele.
-Na kivele, miaz?-adtam meg neki a lökést.
-Hogy..és mikor történt veled az ami?
Tudtam, hogy eljön ez a kérdés és már régóta tervezgetem, hogyan fogom elmondani neki. Ígyhát nagy levegőt vettem és belekezdtem a dologba
-8 éves voltam. Akkor már barátnők voltunk. Éppen hozzád akartam átmenni, de csak Patrick volt otthon. Meleg idő volt, valami 30 fok biztos volt. Csináltunk limonádét és rád vártunk, közben beszélgettünk. Egyszer csak rosszul lettem. Hirtelen belázasodtam. Pat nem mert elengedni egyedül, úgyhogy felajánlotta, hogy maradjak még és bevetette nekem a kanapétokat. Rázott a láz, nagyon rosszul voltam.-itt elakadtam mert fájdalmas emlékek törtek rám.-Aztán eltörtek a csontjaim. Sikoltoztam, vergődtem. A testvéred fogott le. Ő sem és én sem tudtam, mi történik velem. Láttam a szemében az elborzadást ahogy rámnézett. Lenéztem a testemre, ami már nem az én testem volt. Pokoli kín volt. Átváltoztam. Patrick riadtan nézett engem, én pedig annyira megijedtem önmagamtól, hogy tépni kezdtem a tigriskarmaimmal a bőrömet. Azthittem elveszítem magamat. Aztán-könnycsepp gördült végig az arcomon. De gyorsan letöröltem.-Patrick, odajött a tigris énemhez, és beletúrt a bundámba. Azt mondta, hogy hagyjam abba, mert csak ártok magamnak. Véreztem, de nem érdekelt. Összekuporodtam és visszaalakultam. Sírtam, zokogtam, féltem. De a tesód mellettem volt. És később is. Segített megtanulni uralni ezt az erőt. Én pedig nemtudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen.-Mosollyal az arcomon néztem Elire, aki a tó tükrét nézte elgondolkodva. Majd felém fordult és átölelt.
-Elmondhattad volna. Tudod nagyon jól, hogy mindig melletted álltam.-tudtam. Nála jobb barátnőt keresve sem találhatnék. Örülök, hogy van nekem.
-Tudom, de féltem, hogy akkor, ha megtudnád ezt.. eltaszítanál magadtól és félnél tőlem. Ezért tartottam titokban és ezért örültem annak amikor Patrick egynap beavatott ebbe az angyalos dologba, mert az azt jelentette, hogy egy nap elmondhatom neked azt, hogy mi is vagyok valójában.
Mindketten hátrafeküdtünk és néztük a csillagokat. Kis idő múlva lépéseket hallottunk. Odanéztem.
-Ideje bemenni ,nem gondoljátok?-Pat felemelt szemöldökkel mustrált minket.- Még a végén megtetszetek valaminek a Tóból és beránt titeket. Csináltam vacsit gyertek együnk valamit.-Már mosolygott, úgy tűnt összeszedte magát.
-Te? Főztél? Atyavilág!..-pattant fel Eli és a ház felé vettük az irány mindannyian. Oké Pat nemnagyon tud főzni, de amit tudott megtett , ezért dicséretet érdemel. De tényleg. Bár nemhiszem, hogy túl sokan esznek szalonnás rántottát vacsorára. Na mindegy. Már csak aludni szeretnék, egy ilyen nap után mindannyiunkra ráfér. Holnap úgyis repülés órák következnek, ami érdekesnek ígérkezik. Bementem a szobámba és átöltöztem pizsibe. Tudni kell rólam, hogy az alakváltás mellé hozzátartozik az is, hogy az érzékeim nagyon kifinomultak, még ember alakban is. Így lehetett az is, hogy megéreztem azt a kénkőszagot, ami összetéveszthetetlen bármi mással. Kirontottam a szobából, benyitottam Patrickhez. Szegény rendesen megijedt, egy szál alsógatyában ült az ágyán és egy képet nézett. Amint beléptem az ágyra rakta lefedve és rám nézett. Ijedt tekintetemre egyből fölpattant.
-Mi történt Su?
-Közeleg. Már nincs messze. Éreztem a szagát. El kell mennünk innen Pat. A Bestia közelít.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése