Bevezetés
Elisabeth nem szerette ezeket az álmokat, mert nem értette őket és visszatérőek is voltak. Miután felült az ágyában, szorosan lezárta a szemét. Majd kikelt az ágyból és az ablakhoz lépett. Szélesre tárta és kilépett az erkélyre. Nagy levegőt vett, csak így tudott megnyugodni, és elűzni a rossz álmokat. Szerette a reggelek frissességét a füvek harmatát, a madarak énekét. Miután megnyugodott bement a fürdőszobába rendbe szedni magát. Megfésülködött, lezuhanyzott. Majd a szekrényéhez sétált és azon töprengett mit vegyen fel. Végül előkapott egy farmert, és egy inget. Kényelmesen akart ezen a napon felöltözni. Még megnézte magát a tükörben és lement a lépcsőn a konyhába.
A szobája az emeleten volt, a falak barack színűek voltak az ő kérésére. A bátyjával együtt éltek itt. Egyedül maradtak a baleset után amiben a szüleik a halálukat lelték, 3 éve. Nagyon nehéz volt nekik, hisz elveszítették a családjukat, de igyekeztek továbblépni és folytatni az életüket. Tudták, hogy már nem hozhatják őket vissza így csak az emlékezés maradt számukra és az, hogy a szüleik büszkék lehessenek rájuk a mennyben, már ha létezik ilyen hely. Ők hittek benne.
A hűtőn egy cetlit talált Patric írásával.
Rántotta a serpenyőben dolgozni mentem, csak este jövök puszi Pat.
Szép őszi reggel volt, kicsit hűvöskés volt az idő, de ő szerette a hideget. A nap már az égen járt, és Elisabeth vidámabban lépegetett a suli felé. Már a sarkon összefutott Susyval aki már amikor meglátta futva közeledett felé. Megölelték egymást.
A suli csak nemrég kezdődött el, és a diákok még mindig félig zombi üzzemódban közeledtek az épület felé és a folyosókon sem volt jobb a helyzet.
A zsúfolt folyosón át utat törtek maguknak a tesiteremig, az első órájukra.
-Ki az a pszichopata aki tesit rak be első órának?-kérdezte Susy, de persze csak költői kérdésnek szánta. Arra meg pláne nem gondolt, hogy Mr.Gold a volt tengerész gyalogos tanáruk ott áll a hátuk mögött. A lányok ijedten hátrafordultak.
-Tanár úr, nem úgy gondoltam..-próbálkozott susy, persze esélye nem volt.
Mr Gold szigorú szeme megvillant amikor rájuk nézett.
-Úgy látom hölgyeim, hogy az órát,és ily módon a napot 10 perces futással szeretnék kezdeni. 5 perc múlva sorakozó, kapkodják magukat.
-Nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok..-Susy tényleg eléggé meggyötörtnek tűnt. A szeme alatt Elisabeth észrevette a sötét karikákat, mintha napok óta nem aludt volna. Odament hozzá és a vállára tette a kezét.
-Minden rendben Susy?-Eli aggódott a barátnőjéért, még sosem látta ennyire fáradtnak. Reggel is feltűnt neki, de még nem akart szólni semmit, hátha magától elmondja. De mivel nem tette muszáj volt rákérdeznie, mi bántja.
Susy mélyen Eli szemébe nézett és tördelte a kezét. Nagyon feszültnek látszott hirtelen.
-Figyelj, suli után ..esetleg.. nem mehetnék át hozzátok? Valamit el kell mondanom neked.
Elisabethnek kikerekedett a szeme. Az ő mindig vidám, erős idegzetű kemény fából faragott Susy-ja hirtelen fél valamitől. Mi a fene folyik itt?
-Nem tudnád most elmondani?- megszólalt a csengő és a lány nem válaszolt csak kisétált az öltözőből. Eli követte. Nagyon aggódott, vajon mi történhetett vele? Végül csak kifújta a levegőt és követte barátnőjét a tornatermbe.
-Elnézést tanár úr, de Eli rosszul van.-Eli megpróbált egyet lépni előre de összeesett. A lábai felmondták a szolgálatot, szédelgett, a feje majd felrobbant fájdalmában, és a teste úgy tüzelt, mintha egy fáklya lett volna. Halványan még érzékelte, hogy valaki felemeli, és viszi. Szirénázást hallott és minden elsötétült. Erőtlenül suttogott, de csak egy nevet.
...
-Figyelj rám Beth. Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz. Segítek neked. Együtt átvészeljük ezt is, és mindent el fogok magyarázni de most az a legfontosabb, hogy innen elmenjünk. Nemtudom, hogy pontosan mi fog történni, de el kell vigyelek valakihez aki majd segít.-Eli szerette amikor a testvére beszélt. Megnyugtatta a hangja.
-Rendben.-szinte alig volt több nyöszörgésnél. Iszonyatosan fájt a feje és ez elhomályosította a látását, hallását. Éles fájdalom nyilallt a lapockáiba és újra elájult.
Túl gyenge volt ahhoz, hogy beszéljen. Csak aludni vágyott, de félt a rémálmoktól. Lehunyta a szemét és a fáradtság álom nélküli alvást hozott neki. Sokáig aludhatott, mert amikor felébredt a nap már magasan járt az égen. Patric nem volt bent. Elisabeth érezte, hogy valamivel erősebb, de megkordult a gyomra és azon gondolkodott mikor evett utoljára egy kiadósat. Pont amikor erre gondolt kinyílt az ajtó, és a bátyja jött be egy étellel megpakolt tálcával.
-Oh Pat gondolatolvasó vagy, éhenhalok.-A fiú rákacsintott és mosolygott.
-Jobban nézel ki, kialudtad magad?-a szemében aggodalom villant.
-Jobban is érzem magam, igen jól aludtam. Pat..
-Igen, Beth?-a fiú letett a tálcát húga ölébe és a fotelbe ült.
-Mi..mi történt velem?- a lány félt megtudni az igazat, de erőt vett az aggodalmain.
Patric a szőnyegen tartotta a szemét nem nézett a húgára.
-Beth..mi, mások vagyunk.- ránézett Elire, de mintha nagy erőfeszítésbe került volna.
-Nem igazán értem ez mit jelent. Ázsiaiak vagyunk vagy mi?- megpróbálta tréfálkozással könnyíteni a helyzetet.
De nyilvánvalóan nem sikerült. Kinyílt az ajtó, és Beth ijedten felsikoltott. Az ajtón egy hatalmas bengáli tigris sétált be szépen lassan. Egyenesen a lány szemébe nézve. Gyönyörű zöld szeme volt, és Elisabeth nem félt tőle. A bundája élénken csillogott a fényben. Félelmetes volt, mégsem félt tőle. Mintha ismerné a tigrist. Az állat két első lábával az ágy szélére támaszkodott. Eli a mancsát nézte, amik nyúlni kezdtek. Aztán a fejét bámulta, és látta hogyan változik át az állat lassan részletről részletre egy lánnyá. Susy-vá.
Meg is találta az említett reggelit. Kitette egy tányérba, paradicsomot szeletelt mellé, csinált egy kávét és megreggelizett. Igyekeznie kellett ha nem akart elkésni a suliból. Bár nem kellett annyira korán kelnie, ugyanis a gimitől két utcára lakott, így reggelente mindig gyalog ment. Felvette a bakancsát, lehozta a táskáját, megkereste a kulcsait és elindult.
-Szia csajszi, miújság?- Susyval már óvoda óta ismerik egymást, és azóta is legjobb barátnők. Ők már szinte testvéreknek mondhatók, nem lehet szétválasztani őket. Sarah Elisabeth anyja sokszor fel is ajánlotta Susynak hogy akár oda is költözhetne. -Jó reggelt, Susy csak a szokásos. Patricnek új munkahelye van és egésznap dolgozik. Menjünk nehogy elkéssünk.
Susanne csak mosolygott, és egymásba karolva elindultak. Nem volt sok idejük beszélgetni, ugyanis pár perc és ott is voltak.
Elfutottak a folyosó végén lévő öltözőig, gyorsan átvették a ruháikat,és összekötötték a hajukat.
-Smith, Bale 10 perc futás, indulás, indítom a stoppert.-alig lépett be a terembe már futhatott is. Remek. A két lány szótlanul futotta a köröket, amíg a többieket, Mr. Gold beállította, és gimnaztikáztatta. Öt perc után Elisabeth furcsán érezte magát. Enyhe zsibbadás vett erőt rajta, a teste szinte tüzelt. Meg kellet állnia. Susy értetlenül nézte, de ő is megállt. Mr Gold észrevette és odakiáltott nekik.
-Még nem telt le a tíz perc hölgyeim!-Elisabeth szédült, egy lépést sem tudott volna tenni. Susyba kapaszkodott. Mindenki őket figyelte.
-Patric.-valaki megszorította a kezét és elájult.
-El kell vinnünk innen Patric, itt nem segíthetnek neki.-Elisabeth hangokat hallott de a szavak értelmét nem tudta felfogni. Megpróbálta kinyitni a szemét de csak homályosan látott. A feje még mindig elviselhetetlenül fájt, és most fázott, nagyon. Mintha egy kád jeges vízben ült volna, és zsibbadt mindene. Semmivel nem volt jobban, mint mielőtt elájult volna. Valaki megfogta a kezét és kezdett tisztulni a kép. A bátyja ült mellette egy kórházi ágyon. Legalábbis a lány szerint kórházban volt.
Sötét volt, hangokat hallott de nem ő irányított. Rettegést érzett, félelmet és azt akarta, hogy legyen már végre vége. Nem tudta mi folyik vele. Aztán álmodott. Megint a lángoló emberekről, angyalokról, majd hóról, jégesőről és vérről. Izzadtan és teljesen legyengülve ébredt egy kemény ágyon. A látása kitisztult, a fejfájása elmúlt. Egy szobában ébredt, aminek kis ablakán át beszűrődött a holdfény. A holdtól megnyugodott kissé. Körülnézett a helységben. Egyszerű szoba volt, vélhetőleg egy faház része. A szobában egy ágy, egy fotel, szekrény, fényképek egy polcon és egy könyvszekrény volt. A fotelben Patric ült. Éppen szunyókált. Elisabeth megpróbált felülni, de nagyon fájt a lapockája. Végül sikerült felküzdenie magát. Patric egyből megébredt.
-OH, Istenem Beth.-odarohant az ágyhoz kézbe fogta húga kezét és könnyezni kezdett.-Azt hittem elveszítelek.-itt megakadt a hangja.-de te erős voltál mint mindig. A szívbajt hoztad rám húgi.-puszit nyomott a lány homlokára.-Pihenned kell Elisabeth, még nagyon kimerült lehetsz. Ne aggódj minden rendben van most már. Nyugodtan aludhatsz, vigyázok rád, emlékszel?
Hogyne emlékezett volna. Azon a napon amikor a szüleik meghaltak, Patric megesküdött Elinek, hogy mindig mellette lesz ,és megvédi mindentől és mindenkitől.
-Ezt akartam elmondani neked, Eli..
A szobája az emeleten volt, a falak barack színűek voltak az ő kérésére. A bátyjával együtt éltek itt. Egyedül maradtak a baleset után amiben a szüleik a halálukat lelték, 3 éve. Nagyon nehéz volt nekik, hisz elveszítették a családjukat, de igyekeztek továbblépni és folytatni az életüket. Tudták, hogy már nem hozhatják őket vissza így csak az emlékezés maradt számukra és az, hogy a szüleik büszkék lehessenek rájuk a mennyben, már ha létezik ilyen hely. Ők hittek benne.
A hűtőn egy cetlit talált Patric írásával.
Rántotta a serpenyőben dolgozni mentem, csak este jövök puszi Pat.
Szép őszi reggel volt, kicsit hűvöskés volt az idő, de ő szerette a hideget. A nap már az égen járt, és Elisabeth vidámabban lépegetett a suli felé. Már a sarkon összefutott Susyval aki már amikor meglátta futva közeledett felé. Megölelték egymást.
A suli csak nemrég kezdődött el, és a diákok még mindig félig zombi üzzemódban közeledtek az épület felé és a folyosókon sem volt jobb a helyzet.
A zsúfolt folyosón át utat törtek maguknak a tesiteremig, az első órájukra.
-Ki az a pszichopata aki tesit rak be első órának?-kérdezte Susy, de persze csak költői kérdésnek szánta. Arra meg pláne nem gondolt, hogy Mr.Gold a volt tengerész gyalogos tanáruk ott áll a hátuk mögött. A lányok ijedten hátrafordultak.
-Tanár úr, nem úgy gondoltam..-próbálkozott susy, persze esélye nem volt.
Mr Gold szigorú szeme megvillant amikor rájuk nézett.
-Úgy látom hölgyeim, hogy az órát,és ily módon a napot 10 perces futással szeretnék kezdeni. 5 perc múlva sorakozó, kapkodják magukat.
-Nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok..-Susy tényleg eléggé meggyötörtnek tűnt. A szeme alatt Elisabeth észrevette a sötét karikákat, mintha napok óta nem aludt volna. Odament hozzá és a vállára tette a kezét.
-Minden rendben Susy?-Eli aggódott a barátnőjéért, még sosem látta ennyire fáradtnak. Reggel is feltűnt neki, de még nem akart szólni semmit, hátha magától elmondja. De mivel nem tette muszáj volt rákérdeznie, mi bántja.
Susy mélyen Eli szemébe nézett és tördelte a kezét. Nagyon feszültnek látszott hirtelen.
-Figyelj, suli után ..esetleg.. nem mehetnék át hozzátok? Valamit el kell mondanom neked.
Elisabethnek kikerekedett a szeme. Az ő mindig vidám, erős idegzetű kemény fából faragott Susy-ja hirtelen fél valamitől. Mi a fene folyik itt?
-Nem tudnád most elmondani?- megszólalt a csengő és a lány nem válaszolt csak kisétált az öltözőből. Eli követte. Nagyon aggódott, vajon mi történhetett vele? Végül csak kifújta a levegőt és követte barátnőjét a tornatermbe.
-Elnézést tanár úr, de Eli rosszul van.-Eli megpróbált egyet lépni előre de összeesett. A lábai felmondták a szolgálatot, szédelgett, a feje majd felrobbant fájdalmában, és a teste úgy tüzelt, mintha egy fáklya lett volna. Halványan még érzékelte, hogy valaki felemeli, és viszi. Szirénázást hallott és minden elsötétült. Erőtlenül suttogott, de csak egy nevet.
...
-Figyelj rám Beth. Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz. Segítek neked. Együtt átvészeljük ezt is, és mindent el fogok magyarázni de most az a legfontosabb, hogy innen elmenjünk. Nemtudom, hogy pontosan mi fog történni, de el kell vigyelek valakihez aki majd segít.-Eli szerette amikor a testvére beszélt. Megnyugtatta a hangja.
-Rendben.-szinte alig volt több nyöszörgésnél. Iszonyatosan fájt a feje és ez elhomályosította a látását, hallását. Éles fájdalom nyilallt a lapockáiba és újra elájult.
Túl gyenge volt ahhoz, hogy beszéljen. Csak aludni vágyott, de félt a rémálmoktól. Lehunyta a szemét és a fáradtság álom nélküli alvást hozott neki. Sokáig aludhatott, mert amikor felébredt a nap már magasan járt az égen. Patric nem volt bent. Elisabeth érezte, hogy valamivel erősebb, de megkordult a gyomra és azon gondolkodott mikor evett utoljára egy kiadósat. Pont amikor erre gondolt kinyílt az ajtó, és a bátyja jött be egy étellel megpakolt tálcával.
-Oh Pat gondolatolvasó vagy, éhenhalok.-A fiú rákacsintott és mosolygott.
-Jobban nézel ki, kialudtad magad?-a szemében aggodalom villant.
-Jobban is érzem magam, igen jól aludtam. Pat..
-Igen, Beth?-a fiú letett a tálcát húga ölébe és a fotelbe ült.
-Mi..mi történt velem?- a lány félt megtudni az igazat, de erőt vett az aggodalmain.
Patric a szőnyegen tartotta a szemét nem nézett a húgára.
-Beth..mi, mások vagyunk.- ránézett Elire, de mintha nagy erőfeszítésbe került volna.
-Nem igazán értem ez mit jelent. Ázsiaiak vagyunk vagy mi?- megpróbálta tréfálkozással könnyíteni a helyzetet.
De nyilvánvalóan nem sikerült. Kinyílt az ajtó, és Beth ijedten felsikoltott. Az ajtón egy hatalmas bengáli tigris sétált be szépen lassan. Egyenesen a lány szemébe nézve. Gyönyörű zöld szeme volt, és Elisabeth nem félt tőle. A bundája élénken csillogott a fényben. Félelmetes volt, mégsem félt tőle. Mintha ismerné a tigrist. Az állat két első lábával az ágy szélére támaszkodott. Eli a mancsát nézte, amik nyúlni kezdtek. Aztán a fejét bámulta, és látta hogyan változik át az állat lassan részletről részletre egy lánnyá. Susy-vá.
Meg is találta az említett reggelit. Kitette egy tányérba, paradicsomot szeletelt mellé, csinált egy kávét és megreggelizett. Igyekeznie kellett ha nem akart elkésni a suliból. Bár nem kellett annyira korán kelnie, ugyanis a gimitől két utcára lakott, így reggelente mindig gyalog ment. Felvette a bakancsát, lehozta a táskáját, megkereste a kulcsait és elindult.
-Szia csajszi, miújság?- Susyval már óvoda óta ismerik egymást, és azóta is legjobb barátnők. Ők már szinte testvéreknek mondhatók, nem lehet szétválasztani őket. Sarah Elisabeth anyja sokszor fel is ajánlotta Susynak hogy akár oda is költözhetne. -Jó reggelt, Susy csak a szokásos. Patricnek új munkahelye van és egésznap dolgozik. Menjünk nehogy elkéssünk.
Susanne csak mosolygott, és egymásba karolva elindultak. Nem volt sok idejük beszélgetni, ugyanis pár perc és ott is voltak.
Elfutottak a folyosó végén lévő öltözőig, gyorsan átvették a ruháikat,és összekötötték a hajukat.
-Smith, Bale 10 perc futás, indulás, indítom a stoppert.-alig lépett be a terembe már futhatott is. Remek. A két lány szótlanul futotta a köröket, amíg a többieket, Mr. Gold beállította, és gimnaztikáztatta. Öt perc után Elisabeth furcsán érezte magát. Enyhe zsibbadás vett erőt rajta, a teste szinte tüzelt. Meg kellet állnia. Susy értetlenül nézte, de ő is megállt. Mr Gold észrevette és odakiáltott nekik.
-Még nem telt le a tíz perc hölgyeim!-Elisabeth szédült, egy lépést sem tudott volna tenni. Susyba kapaszkodott. Mindenki őket figyelte.
-Patric.-valaki megszorította a kezét és elájult.
-El kell vinnünk innen Patric, itt nem segíthetnek neki.-Elisabeth hangokat hallott de a szavak értelmét nem tudta felfogni. Megpróbálta kinyitni a szemét de csak homályosan látott. A feje még mindig elviselhetetlenül fájt, és most fázott, nagyon. Mintha egy kád jeges vízben ült volna, és zsibbadt mindene. Semmivel nem volt jobban, mint mielőtt elájult volna. Valaki megfogta a kezét és kezdett tisztulni a kép. A bátyja ült mellette egy kórházi ágyon. Legalábbis a lány szerint kórházban volt.
Sötét volt, hangokat hallott de nem ő irányított. Rettegést érzett, félelmet és azt akarta, hogy legyen már végre vége. Nem tudta mi folyik vele. Aztán álmodott. Megint a lángoló emberekről, angyalokról, majd hóról, jégesőről és vérről. Izzadtan és teljesen legyengülve ébredt egy kemény ágyon. A látása kitisztult, a fejfájása elmúlt. Egy szobában ébredt, aminek kis ablakán át beszűrődött a holdfény. A holdtól megnyugodott kissé. Körülnézett a helységben. Egyszerű szoba volt, vélhetőleg egy faház része. A szobában egy ágy, egy fotel, szekrény, fényképek egy polcon és egy könyvszekrény volt. A fotelben Patric ült. Éppen szunyókált. Elisabeth megpróbált felülni, de nagyon fájt a lapockája. Végül sikerült felküzdenie magát. Patric egyből megébredt.
-OH, Istenem Beth.-odarohant az ágyhoz kézbe fogta húga kezét és könnyezni kezdett.-Azt hittem elveszítelek.-itt megakadt a hangja.-de te erős voltál mint mindig. A szívbajt hoztad rám húgi.-puszit nyomott a lány homlokára.-Pihenned kell Elisabeth, még nagyon kimerült lehetsz. Ne aggódj minden rendben van most már. Nyugodtan aludhatsz, vigyázok rád, emlékszel?
Hogyne emlékezett volna. Azon a napon amikor a szüleik meghaltak, Patric megesküdött Elinek, hogy mindig mellette lesz ,és megvédi mindentől és mindenkitől.
-Ezt akartam elmondani neked, Eli..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése