2. fejezet

Elisabeth

Reggeli után egyből kimentünk a házból és a lélegzetem is elakadt. Ilyen gyönyörűt még nem láttam soha. Egy mélyedésben voltunk amit körben minden oldalról hegyek vesznek körbe. Csodálatos, gyönyörű, hófedte hegyek. Balról egy hatalmas tó terült el, tükörsima felszínnel, ahol a nap sugarai visszaverődtek. Jobb oldalon egy fenyves terebélyesedett el sötéten, lenyűgözően. Mély levegőt vettem, majd visszafordultam Pathez.
-Oké nem rossz hely meg kell hagyni. De hogy jutottunk ide? Mert nemhiszem, hogy itt is járna metró.-húztam fel a szemöldökömet gyanakvóan. Pat elmosolyodott és a hegyek felé nézett.
-Repültünk te kis butus. A metrót éppen átépítik.-kacsintott rám, mire Suzy elnevette magát.
-Annyira jó, hogy végre nem kell titkolóznunk előtted Eli.-és tényleg látszott az arcán, hogy remekül van. Mintha kicserélték volna. A szeme csak úgy ragyogott. Odaléptem hozzá és megöleltem. Most vettem csak észre, hogy a teraszon állunk és előttünk van egy kisebb tábortűzhöz való hely. Farönkök vannak egy körbe beállítva ülőalkalmatosságként, így fogtam magam és leültem.
-Na gyerekek, kezdődhet a móka-csapta össze a kezét a tesóm és egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Ő is mintha teljesen kivirult volna. -Hozom a vizet, addig foglaljatok helyet.
Két perc múlva már kint is volt egy vödörnyi vízzel a kezében, mi pedig Suzyval egymással szemben ülve szemléltük a tájat. Nemtudtam betelni vele.
-A helyzet a következő édes drága hugicám- mosolygott rám, mint egy öt éves kisgyerek aki most kapott új játékszert. Komolyan, hogy képes ennyire elhülyéskedni a dolgokat?- Nekünk angyal vér csordogál az ereinkben. Akármilyen hihetetlen is ez. A szárnyad már megtette az első lépését. Tegnap mikor elájultál kinőtt teljesen, ezek után már nem lesz ennyire fájdalmas, de meg kell tanulnod irányítani. Viszont először más dolgod van. Ki kell választanod az elemedet. Ebben tudok neked segíteni.
-Az elememet?-néztem rá értetlenül.-Azt hiszem a duracell az a nyuszis elem ami sokáig bírja nem?-jó talán nem csak ő hülyésked el dolgokat, de ez kellett ahhoz, hogy fel is tudjam dolgozni azt amit megoszt velem. Rámosolyogtam.
-HA-ha-ha...Nem Elisabeth. Úgy értettem, hogy az ős elemek közül, kell kiválasztanod azt amelyiket irányítani fogod. Mivel a szüleink tűz és jég eleműek voltak ez a két legvalószínűbb amit tudsz irányítani. Minden angyalnak vannak képességei, és a mi családunk mióta világ a világ az elemekhez ért. Mások például gondolatolvasók, vagy tudomis én. Valami. Na nézzük már..
Nyomatékot adva szavainak felállt és a tábortűz helyéhez lépett, rámutatott a kezével és az ujja hegyéből egy kék szikra pattant ki ami begyújtotta a kis farakást középen. Komolyan már semmin nem lepődöm meg. De ez annyira olyan,mint az álmaimban. Lehet, hogy tudat alatt mindig is sejtettem, hogy valami nem stimmel?
-És most?-néztem fel rá kíváncsian.
Elém tette a vödröt.
-Tedd fölé a kezed, és koncentrálj jégkockákra.- azt hittem elment az esze. Túl sok palacsintát evett vagy ilyesmi. Najó végül mégiscsak fölé raktam a tenyerem és a jégre összpontosítottam. Még a szemem is becsuktam. Eszembe jutott egy emlék. Még a szüleinkről, amikor együtt elmentünk jégkorizni. Nagyon kicsi voltam még, és a pálya szélén sírtam, mert elestem. Láttam magam előtt ahogy apám odajön hozzám, letörli a könnyeimet és a a nyakába ültet. Csak úgy suhantunk én pedig kitártam a karjaimat, mintha repülnék. Elrántottam a kezem a vödörtől.
-Látod? Nem történt semmi. Lehet, hogy tévedtél, vagy agyadra ment a sok trónok harca.- Pat szavak helyett inkább fogta a vödröt és fejre fordította. Azt vártam, hogy a víz csak kifolyik belőle, de nem ez történt. A vödörben lévő víz egyben, egy nagy jégdarabként zuhant le a fűre.-Ez de baró! Te Pat egy járó fagyigép vagyok.!-és tényleg elkezdtem örülni. Legközelebb fogok egy üveg sört kitöltöm és közben megfagyasztom. Sörfagyi. Most komolyan egy rakás pénzt kereshetnék vele. A gondolatomat a tesóm önelégült vigyora törte meg.
-Na ezzel meg is volnánk akkor.-még szélesebb lett a mosolya, ami kezdett nyugtalanítani.-És akkor megtaníthatlak végre repülni. Úristen de vártam már ezt a pillanatot.-és tényleg olyan volt a szeme mint aki most kapta meg élete első cukorkáját.
-De Patrick nem nézzük meg a tűzzel is?-Suzy most szólalt meg először. Eddig teljes csöndben szemlélte az eseményeket. Mindketten hozzáfordultunk.
-Semmi értelme. Egy családtag csak egy elemet képes uralni. Bethnek ez a víz, illetve jég. Csupán időpocsékolás lenne, és nagyon jól tudod, hogy nincs sok időnk.
-Miért csak egyet?-néztem fel rá kíváncsian.
-Mert két erő már nagy megerőltetés lenn és előfordulhat az is, hogy kioltják egymást, vagy felemésztik a használót. Veszélyes lenne, ezért nincs is ilyen. Egyetlen esetről tudunk, hogy lehetséges volt..de ezt majd később.
Odaléptem a tűzhöz és koncentráltam a nagy jégdarabra, hogy kiolvadjon és a vizet a tűzre irányítottam. Enyhe émelygés tört rám, de nem törődtem vele, kiakartam próbálni ezért ki is próbáltam. Mikor már nem parázslott a fa, kinyújtottam a kezem a fa felé és kék szikrákra gondoltam. Sejtettem, hogy semmi nem fog történni. Aztán a tűz begyulladt, és Pat reszketve kapta el a karomat.

Daniel
Megint ez a kénkőszag. A 10emeletes épület tetején állva, kibontott szárnyakkal az éjt fürkésztem, és kerestem a dögöt. A bestiát. A pokolkutyát. Muszály elpusztítanom, mielőtt még több lelket lop el, és még több ártatlant bánt. Ez a feladatom. Akár az életem árán is. Behunytam a szemem és koncentráltam. Mindenkinek van képessége. Nekem az, hogy látom azt is amit mások nem. Ha emberekre (ez esetben erre a korcsra) gondolok látom az úticéljukat, vagy, hogy kivel fognak találkozni, esetleg a halálukat. Nem olyan rossz képesség ezt meg kell hagyni. Szóval a szörnyre koncentráltam, és értelmeztem a láttotakat. Sötét, büdös utcák sokasága. Tűz. Tűz mindenfelé. Egy lángoló szárny. Ez a kutya rosszabb mint gondoltam. Kiszemelt magának egy angyalt. Nem hagyhatom, hogy bántsa. Láttam az utat is amin menni készül. Felszálltam és követtem őt. A tőreimmel, egy íjjal és egy specko pisztollyal felszerelkezve követni kezdtem.
-Kire vadászol, Eric?