Prológus
Túl nagy a forróság. Elisabeth lélegezni sem tudott ilyen hőségben. A levegő égette a
légcsövét egész le a tüdejéig ami szinte lángolt már. Megpróbálta kinyitni a szemét.
Körülnézett, és olyan látvány tárult elé amitől sikoly hagyta el a száját.
Az égből égő szárnyú angyalok hulltak alá, míg az utcákon égő emberek futkostak szerteszét. Ettől volt a forróság. Egy utcán állt, sose látta még így ezt a helyet. Az épületek lángban álltak. A tűz mindenre átterjedt, fákra, állatokra, emberekre. Perzselő pusztaság maradt csak utána.
Menekülni akart, de földbe gyökerezett a lába. Látta amint egyetlen élő rokona, a bátyja lassan, komótosan sétál felé, lángba borult testtel. Úgy látszott őt ez nem igazán zavarja. A szeme a szokásos mélykék helyett most vörösen izzott. A lány mégsem ettől ilyedt meg, hanem a fiú végtelen nyugalmától.
-Eli, nézz csak szét- mintha valami túlvilági hangon szólna hozzá- Csak te segíthetsz ezen a káoszon.
-Patrick nemértem. Mi folyik itt?-könnyek gördültek végig a lány arcán. Nem törölte le, hagyta lefolyni. Szemével követte a csepp útját az izzó betonig.
És akkor hihetetlen dolog történt. A beton abbahagyta az izzást. Látta, hogy egy ösvény alakul ki a könnycsepje nyomán, ami úgy tűnt önálló életre kelt. A lángok előbb kékre váltottak, majd kialudtak. Az ösvény szerteágazott ezer meg ezer kisebb útra amelyek felkúsztak az épületekre eloltva azt, majd az emberekre csavarodva szintén enyhülést nyújtottak. Az angyalok szárnyaira tekeredve az kéken égni kezdett és eltűnt minden tűz. Kivéve egyet.
Patrick ugyanúgy lángoló testtel állt, mostmár Elisabeth mellett és nézte a csodát amire vélhetőleg számított is.
-Látod Eli? Csak te vagy képes erre.- húga könnyáztatta szemébe nézett, aki ebből semmit nem értett, félt és összeroskadt.
-Én..- kereste a szavakat, még mindig nehezen véve a levegőt.-Olyan meleg van.-csak ennyit bírt kinyögni, nem bírta ezt. Túl sok volt.
-Eli..- a lány ráemelte tekintetét. Bátyja szeme még mindig vörösen fénylett, de mintha halványodni kezdett volna. Egészen addig míg újra kék nem lett. Teste is kéken kezdett lobogni majd elaludt az ő tüze is.
-Nézz az égre kishugom.Elisabeth felnézett.
Felhőket látott. Rengeteg felhőt, majd havat. Igen havazni kezdett. Elbűvölte a látvány. Észrevett egy különösen sötétebbet a felhők közül, ami lassan foszladozni kezdett. Kibújt egy fénysugár, egyenesen az arcára és ő felébredt. Az ágyában találta magát. Álmodott, újra...
légcsövét egész le a tüdejéig ami szinte lángolt már. Megpróbálta kinyitni a szemét.
Körülnézett, és olyan látvány tárult elé amitől sikoly hagyta el a száját.
Az égből égő szárnyú angyalok hulltak alá, míg az utcákon égő emberek futkostak szerteszét. Ettől volt a forróság. Egy utcán állt, sose látta még így ezt a helyet. Az épületek lángban álltak. A tűz mindenre átterjedt, fákra, állatokra, emberekre. Perzselő pusztaság maradt csak utána.
Menekülni akart, de földbe gyökerezett a lába. Látta amint egyetlen élő rokona, a bátyja lassan, komótosan sétál felé, lángba borult testtel. Úgy látszott őt ez nem igazán zavarja. A szeme a szokásos mélykék helyett most vörösen izzott. A lány mégsem ettől ilyedt meg, hanem a fiú végtelen nyugalmától.
-Eli, nézz csak szét- mintha valami túlvilági hangon szólna hozzá- Csak te segíthetsz ezen a káoszon.
-Patrick nemértem. Mi folyik itt?-könnyek gördültek végig a lány arcán. Nem törölte le, hagyta lefolyni. Szemével követte a csepp útját az izzó betonig.
És akkor hihetetlen dolog történt. A beton abbahagyta az izzást. Látta, hogy egy ösvény alakul ki a könnycsepje nyomán, ami úgy tűnt önálló életre kelt. A lángok előbb kékre váltottak, majd kialudtak. Az ösvény szerteágazott ezer meg ezer kisebb útra amelyek felkúsztak az épületekre eloltva azt, majd az emberekre csavarodva szintén enyhülést nyújtottak. Az angyalok szárnyaira tekeredve az kéken égni kezdett és eltűnt minden tűz. Kivéve egyet.
Patrick ugyanúgy lángoló testtel állt, mostmár Elisabeth mellett és nézte a csodát amire vélhetőleg számított is.
-Látod Eli? Csak te vagy képes erre.- húga könnyáztatta szemébe nézett, aki ebből semmit nem értett, félt és összeroskadt.
-Én..- kereste a szavakat, még mindig nehezen véve a levegőt.-Olyan meleg van.-csak ennyit bírt kinyögni, nem bírta ezt. Túl sok volt.
-Eli..- a lány ráemelte tekintetét. Bátyja szeme még mindig vörösen fénylett, de mintha halványodni kezdett volna. Egészen addig míg újra kék nem lett. Teste is kéken kezdett lobogni majd elaludt az ő tüze is.
-Nézz az égre kishugom.Elisabeth felnézett.
Felhőket látott. Rengeteg felhőt, majd havat. Igen havazni kezdett. Elbűvölte a látvány. Észrevett egy különösen sötétebbet a felhők közül, ami lassan foszladozni kezdett. Kibújt egy fénysugár, egyenesen az arcára és ő felébredt. Az ágyában találta magát. Álmodott, újra...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése